1976, Svédország. Egy nem kevés politikai befolyással bíró asszony call girl hálózatot működtet, amelyben számos kiskorút is foglalkoztat. Ügyfelei között számos magas rangú tisztségviselő, politikus, sőt miniszterek is szerepelnek. A beszervezett tinédzser lányok számára a nevelőintézetből való szabadulás reményét kínálja a gyors pénzszerzési lehetőség, imponál nekik az éjszakai élet, az új ruhák, az ital és a drogok. Ám a hatóságok kitartó nyomozással, lehallgatásokkal egyre több bizonyítékot gyűjtenek be a kiskorúakról, valamint ismert klienseikről. A választásokhoz közeledve az államhatalom számára is mind kínosabbá és titkolnivalóvá válik az ügy.
A Call girl megtörtént eseményeken alapul: az egész Svédországot megrengető hetvenes évekbeli prostitúciós botrányt dolgozz fel, amelyben a neveket és helyszíneket megváltoztatták. A film bemutatása Svédországban ennek ellenére nagy botrányt váltott ki, különösképpen amiatt, mert a korábbi miniszterelnököt, Olof Palmét is úgy állította be, mint aki szintén fizetett kiskorú prostituáltaknak szexért. Palme fia ezért beperelte az alkotókat, és bár a pert elvesztette, a filmben a miniszterelnök jelenlétét és jeleneteit jelentősen lerövidítették.
Mikael Marcimain filmjének világpremierje a rangos Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a Call girl elnyerte a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját az elsőfilmek között. A Call girl-t kilenc kategóriában jelölték a Svéd Filmdíjra, és a film elnyerte a legjobb operatőr, hang és jelmez díját. Mikael Marcimain nevéhez fűződik többek között a nagy sikerrel vetített Wallander című sorozat. A Call girl főszereplője a svéd film sztárja, Pernilla August, aki Ingmar Bergman filmjeiben vált ismertté (Fanny és Alexander, Legjobb szándékok), majd nemzetközi karrierje során olyan filmekben szerepelt, mint a Dina vagyok és a Star Wars I. rész: Baljós árnyak.
