Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgård). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.
Lars von Trier két részesre tervezett mozijában nyolc epizódban meséli el egy nő nimfomániássá válásának történetét. Trier az európai és skandináv filmgyártás legjelentősebb, legellentmondásosabb figurája, aki pályafutása során olyan filmeket készített, mint a Hullámtörés, a Táncos a sötétben, a Dogville – A menedék, vagy az Antikrisztus. Legutóbbi, Melankólia című drámája a rangos Cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmát nyert, és megkapta az év legjobb európai filmjének járó Európa Filmdíjat is. Munkássága során a rendező a rendkívülit, a rendhagyót keresi, filmnyelvileg a hagyományostól eltérőt választja. Mostani, A nimfomániás című kétrészes mozija pályafutása legnagyobb vállalkozása, amelyben világsztárok sora segíti bemutatni a nézőnek a szexualitás extremitásait.
